Elkezdődött a Nagyböjt!

2021. február 19.

 

Egyszer hittanórán a gyerekeknek hamvazószerdáról és a hamvazkodásról beszéltem, szemléltetésként bevittem egy tálca hamut, amivel hamvazni szoktunk. Elmeséltem, hogy ez a virágvasárnapi barkából lesz. A gyerekek nagy érdeklődéssel nézték. Azt is elmondtam, hogy amikor hamvazunk, azt mondja az Egyház: „Emlékezz ember, porból vagy és porrá leszel.” Közben a hamut körbevittem, hogy minden gyerek jól lássa. Egyszer csak az egyik gyerek rettenetesen elkezdett sírni. Vigasztalhatatlan volt, a nagymamának ki kellett vinnie a hittanóráról. Megijesztette a hamu látványa.

         Szokták is mondani, hogy az Egyház ilyenkor ijeszteget bennünket az elmúlás gondo-latával. Pedig ez nem ijesztgetés, csupán figyelmeztetés, hogy egy nap találkozni fogunk Terem-tőnkkel, és erre készülnünk kell, hogy öröm legyen ez a találkozás.

A Kishercegnek a rókája is azt mondja: „ha tudom, hogy mikor jössz, akkor előtte ünneplőbe öltöztetem a szívemet…” Most ezt tesszük mi is. Ezt tettük az ádventi szent időben, és ezt tesszük most a szent negyven nap alatt is. Ünneplőbe öltöztetjük a szívünket!

         Ma gyakran lehet hallani, és olvasni is lehet róla, hogy tulajdonképpen a nagyböjt arra való, hogy méregtelenítsük a szervezetünket. Tehát ez nem más, mint valami praktikus egészségügyi dolog vallási köntösbe csomagolva, szent mázzal leöntve. Már a régi emberek is tudták, hogy kell néha ilyen megtisztulás az ember szervezetének.

         Sokan pedig csak azt látják a nagyböjtben, még a vallásos emberek is, hogy az Egyház beavatkozik az életünkbe, táplálkozási szokásainkba, amikor megtiltja, hogy bizonyos napokon a kedvenc ételeinket fogyasszuk. Ne mondja már meg nekünk az Egyház, hogy mikor, mit szabad enni! Éppen ezért nagyon nem is vesszük komolyan a böjti előírásokat. Jobb esetben csak elfelejtjük, figyelmetlenek vagyunk.

         A nagyböjt nem szent fogyókúra. A lemondásunknak a Jóistenre kell irányulnia. Valamikor ez első keresztények és nagy szentjeink is tudták, hogy amikor bűnt követünk el, nemcsak a lelkünk követi el azt a bűnt, bizony a testünk is kiveszi belőle a részét. Ezért nem elég a lelkünket sanyargatni, a testünket is fegyelmezni kell.

         A napokban hallottam a rádióban nyilatkozni valakit, aki nagy magabiztossággal kijelentette, hogy ő elutasítja a kereszténységet, és minden vallást, mert a vallás arra akarja őt rávenni, hogy szembemenjen az ösztöneivel. Tudjuk, ma az ateizmus, az istentagadás divatos nézet, pont a szabadság nevében támadja Istent és a hitet.

         A Teremtés könyvében, az áteredő bűn történetében olvassuk, hogy miután ősszüleink ettek a tiltott fa gyümölcséből, elrejtőztek, és Ádám ezt azzal magyarázta, hogy „észrevették, hogy mezítelenek.” És Isten rákérdez: „Miből vettétek észre, hogy mezítelenek vagytok? Csak nem ettetek a tiltott fa gyümölcséből?”

         Sokan félremagyarázzák ezt a történetet, pedig ez éppen arról szól, hogy az áteredő bűn következtében megromlott az emberi természetünk, felborult az ösztönéletünk, már nem mi uralkodunk az ösztöneinken, hanem az ösztönök uralkodnak rajtunk. A vallás, és főképpen a keresztény hitünk jó eszköz arra, hogy mindez megforduljon, hogy kezünkbe vegyük az életünket. Meg kell tanulni uralkodni az ösztöneinken. Erről szól a nevelés. Igen is szembe kell menni az ösztöneinkkel.

         Mindez nem azt jelenti, hogy az ösztönök nem jók, hiszen Isten teremtette belénk azokat, de minden a saját helyén, a saját idejében jó. A tűz addig jó, amíg a kályhában ég, de ha kiszabadul, pusztító erővé válik. A víz addig jó, ameddig medrében folyik, de ha kiszabadul, tudjuk, hogy mekkora pusztításra képes. Gondoljunk csak az egykori tiszai árvízre, amelyet még Petőfi is megénekelt.

         Ugyanígy, ha az ösztöneink elszabadulnak, képtelenek vagyunk uralkodni rajtuk, ugyanilyen pusztításra képesek. Ha nem tudunk uralkodni az önfenntartás ösztönén, elhízunk, és betegek leszünk. Ha nem tudunk uralkodni az önérvényesítés ösztönén, akkor ebből előbb-utóbb háborúskodás lesz. Ha nem tudunk uralkodni nemi ösztöneinken, ennek a következményei a sok válás, a szülők és család nélkül felnövekvő sok boldogtalan gyermek, és sorolhatnánk tovább.

         A nagyböjt tehát arra való, hogy ne engedjük szabadjára az ösztöneinket, Isten segítségével, a kegyelem eszközeivel vegyük kézbe magunkat, ettől ember az ember. Igenis, menjünk szembe az ösztöneinkkel, amikor ez szükséges.

         A nagyböjt egy kegyelmi idő, ugyanúgy, mint az ádvent. Ilyenkor érezzük a kegyelem erejét. Ha fontos számunkra a Jóisten, akkor könnyebb jónak lenni, úrrá lenni rossz természetünkön, és ebben segít bennünket a húsvéti szentgyónás elvégzése is. Ki ne hagyjuk, mert így lesz a húsvét igazi ünnep!

 

Domokos atya

 

Ha Isten velünk, ki ellenünk?Vissza a(z) programok oldalraKözponti írásbeli vizsgák
hétfő (május 3.)
A tavaszi írásbeli érettségi vizsgaidőszak kezdete
Tanítás nélküli munkanap - írásbeli érettségi
kedd (május 4.)
Tanítás nélküli munkanap - írásbeli érettségi
szerda (május 5.)
Tanítás nélküli munkanap - írásbeli érettségi
csütörtök (május 6.)
Digitális munkarend szerinti oktatás a 7-11. évfolyamokon
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail