Határtalan élmény egy szabadkai osztálykirándulás

2019. június 3.

Gimnáziumunknak régi kapcsolatai vannak Szabadkával: régebben testvériskolai kapcsolatokat ápoltunk a Kosztolányi Dezső Gimnáziummal, később pedig több osztályunk látogatott el hozzájuk osztálykirándulás alkalmával, ezek során a szállás a Róka-tanyán volt, melynek üzemeltetői a helyi magyar közösség oszlopos tagjai, így sokat tudtak segíteni a lebonyolításban. Így vetődött fel az ötlet, hogy a régi jó viszonyt felelevenítve újra ellátogassunk a Délvidék egyik legszebb, ugyanakkor hányatott sorsú városába, mely a trianoni döntéskor Magyarország harmadik legnagyobb települése volt. A „Határtalanul” pályázatnak köszönhetően költségeinket Magyarország Kormánya állta, de a pályázat kiírói néhány dolgot megkívántak, melyeknek nagy örömmel tettünk eleget. Még az indulás előtt felkészültünk a látnivalókból, Szabadka híres lakóiból és történetéből. A kimondott cél az volt, hogy megismerjük a helyi magyarságot, illetve az ő kapcsolataikat a többi itt élő nemzetiséggel, különös tekintettel az államiságot birtokló szerbekre. Noha az évszázadok során jellemzően békésen, egymást támogatva éltek itt az emberek, mégsem volt mindig kiegyensúlyozott a viszony: ennek keretében emlékeztünk meg a délvidéki vérengzés szabadkai áldozatainak emlékműve előtt nem elfeledkezve arról, hogy néhány évvel korábban magyar csapatok hajtották végre a „Hideg napok” néven ismert újvidéki atrocitást. Szerencsére – mint megtudtuk házigazdáinktól – az elmúlt években sokat fejlődött a két állam kapcsolata, a legmagasabb szinten kért bocsánatot a történtekért a két ország államfője, és ez mára a napi együttélést is harmonikussá tette. Természetesen szerettünk volna találkozni helyi kortársakkal is, és az végül sikerült: a Királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskolába látogattunk el (ez a határtól néhány kilóméterre fekvő település kb. 2.000 főt számlál, akik szinte kizárólag magyarok). Az itteni hetedik osztály diákjai kedvesen fogadtak minket, és hamarosan együtt fociztak és beszélgettek mindenféle tanári utasítás nélkül, sőt azt is megbeszéltük, hogy mi is szívesen viszonozzuk a meghívást, ha Budapesten járnak. Megismertük problémáikat is (elvándorlás, munkahiány), de ezek között a szerbekkel való viszony nem szerepelt, sok esetben az itthoni nehézségekre ismertünk rá. Végül a náluk tervezett egy órából három lett, a mieinket úgy kellett kirugdalni az épületből, pedig még egy nyelvtan órát is végigültünk. A programból nem maradt ki Szabadka épített örökségének megtekintése. Pályázatunk a szecesszió megismerésére is irányult, ezen stílusirányzat fővárosa ugyanis éppen Szabadka. A városháza, ahová be is jutottunk, dísztermében pedig átállíthattuk a dátumot jelző kiírást, a zsinagóga, mely nemrég lett eredeti pompájában felújítva, a szökőkutak és magánépületek mutatták a város hajdani és jelenlegi gazdagságát. Az elmúlt évtizedekben nagyon szépen felújított belvárosban aztán már annyira kiismertük magunkat, hogy még egy órás szabad programot is be tudtunk iktatni. Egy néhány órát eltöltöttünk a közeli Palicson is, a tó partján sétálgatva, élvezve a forgatagot és a fagylaltot. Szállásunk a Róka-tanyán volt, ez a hely egy igazi tanya: néhány ház, messze minden más lakott helytől, a széles alföld közepén, egy kis tó partján. Bár lakói már nem gazdálkodással foglalkoznak, de ismerik a környéket, könyvet írtak a Ludas-tó élővilágáról, tájházat működtetnek, tisztában vannak a környék múltjával 8.000 (!) évet visszamenve az időben, és mindezt szívesen megosztják másokkal is. Minket kedvesen meg is vendégeltek, előkészítették a tábortűzhöz szükséges kellékeket és még egy táncházat is szerveztek nekünk. Az már csak hab a tortán, hogy a terep lehetőséget biztosított egy hatalmas frizbi-foci mérkőzésnek is. Biztos vagyok benne, hogy kölcsönösen szép emlékeket őrzünk meg egymásról. És végül egy gasztronómiai érdekesség: a Róka-tanyától nem messze, de a Ludas-tó másik oldalán fekszik Ludas település, itt található a Guljas Carda (Gulyás Csárda), ahol a helyi finomságokat mindenféle génmanipulációtól mentes alapanyagokból készítik, mi frissen fogott harcsát majd mangalicából készült scsevabcsicsát ettünk – nem sok maradt belőle. Aki arra jár, ide is érdemes beugrania, már csak azért is, mert a várakozás közben egy kis állatkertet is meg lehet nézni, ahol a leendő ebédek és vacsorák kapirgáltak.

Egy osztálykirándulás mindig sok élményt rejt magában. Hogy ebből a résztvevők mennyit őriznek meg, az rajtuk illetve a programokon múlik. A 7.a kirándulása során mindkét szempontból maximálisat sikerült nyújtani: a környék adottságainak köszönhetően rendkívül gazdag programot tudtak összeállítania házigazdáink, de az osztály tagjai is mindent beleadtak, hogy a lehető legtöbbet őrizzék meg maguknak a későbbiekre. Köszönet érte mindenkinek. Végül köszönjük Illési Luca tanárnőnek, hogy jelenlétével emelte a kirándulás fényét, segített a szervezésben és sok nagyon jó fotót is készített.

Devich Dénes

Füleki kirándulás határtalanulVissza a(z) kirándulások oldalraPOLSKA + ÚJDONSÁG: SZABÓ ANETT UTÓLAGOS ÚTIFILMJE
június 17-június 28.
Középszintű szóbeli érettségi vizsgák
június 20-június 22.
Beiratkozás
Határtalan élmény egy szabadkai osztálykirándulás
2019. június 3.
24 darab kép
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail