MédiaSó

2022. április 8.

 

Hogyan készültünk az estékre? Mit jelentett számunkra?

Nagyon izgult az osztály. Szerintem jól sikerült mindkét előadás. Nekem nagyon tetszett ez az egész Médiasó. Sok szülő eljött és nagyon jó közönségünk volt, rengeteg tapsot kaptunk. A többi médiás osztály előadásai is jól sikerültek. Remélem, hogy jövőre is részese lehetek a színdarabnak, illetve a Médiasónak. Nagyon jól éreztem magam, megérte ezért beáldoznom két estét. Hangosítás és a technika is helyén volt, semmiben nem tudtam felfedezni hiányosságot. Mindenki a tőle telhető maximumot hozta ki magából és komolyan vettük. Ha valaki kihagyott vagy elfelejtett valamit a szövegéből, akkor zökkenőmentesen improvizált vagy haladt tovább, semmilyen félbeszakadás nem volt, folyamatos volt a produkció.

Arányi Dávid, 9.D

 

Mikor neki láttunk az osztállyal a színdarabnak, ötletek hiányában voltunk, egyszerűen az agyunk semmit nem küldött arra, hogy: gyerekek a színpad a tiétek, azt csináltok, amit csak szeretnétek! Hát nem hangzik fantasztikusan? Jöttek jó, rossz, megvalósíthatatlan és meg nem akart valósítani ötletek. Egy reggel aztán elindultunk egy szálon, és úgy haladt minden, mint egy jó ízes leves főzése, amit nem lehet megkóstolni, amíg el nem készül. Mindenki rakott bele valami hozzávalót: először csak egy szöveg volt, amiből stílusgyakorlat lett, majd egy kis játék az emberi gesztikulációval és mimikával - ezekből lettek a bábuk, és végül az osztályunk " védjegyeként" az árnyjáték, ami alapján a Feketén-Fehéren címet kapta a darabunk. Ez passzol a darabban látott végletes karakterekre is, akik éppen vagy csak ilyenek vagy csak olyanok voltak. Sok próbával a hátunk mögött, végül színpadra álltunk és "megkóstoltuk amit főztünk". Őszintén? Sótlan volt. Ez nem rettentett meg minket és hozzáadtunk még egy kis játékot, amivel bevonhattuk a közönséget is, és így a második előadásunkkal már elégedettek lehettünk. Sok stresszes, vicces és izgalmas pillanatot hozott az osztály életébe a darab, így mind mosolyogva léptünk le a színpadról.

Kiss Anna, 10.D

 

11.D

Mindenkinek jelleme lett a színpadon, minden szereplőnek! Ágoston Róza

Ez kovácsolta eddig a legjobban az osztályt! Baráth Réka

Zseniális, pezsgő, pozitív, izgatott hangulat, maximalista és mindent beleadó színészi játék! Bisztrai Teodóra

Izgalmas volt ennyi ember előtt előadni! Nagyon jó volt a közönség! Bognár Emma

A második napon már mindenkinek nagyobb lett az önbizalma! Fodor Vazul

Elismerést érdemes mind a négy osztály a befektetett munkájuk miatt. Járai Alexander

Az összes osztály ügyes volt, a közönség fenomenális! Jutasi Villő

Kicsit gyerekcipőben járt mindenki, de jó volt összességében, mert mindenki beleadta azt, amit tudott. Kikindai Barnabás

Élveztem a színpadra állást az osztályommal, izgatott voltam, hogy végre bemutathatjuk, min dolgozunk. Kiss Zsófi

Minden osztály törekedett arra, hogy a legjobbat nyújtsa! Nagybányai-Nagy Balázs

Elindult valami közös érzés a négy osztályban. Pálinkás Bertalan

Mindenki nagyon boldog volt az előadás után! Schubert Fruzsina

Jól össze volt rakva mindkét nap, folyamatos és szórakoztató volt, ezzel együtt olykor-olykor megható. Sipos Flóra

Nem tudtam, milyenre áll össze a végére, így főleg óriási élmény volt! Tóth Gréta

 

Kétely

Teher az előttünk álló Médiasó vagy sem?

Én mindenképpen félelemmel és fenttartásokkal kezeltem a helyzetet eleinte, hiszen úgy gondoltam – hozzáteszem, sokadmagammal –, hogy az érettségi hajrában nem a legjobb ötlet még egy előadás izgalmait is a vállunkra vennünk. Stresszből így is kijutott bőven mostanában. Valamint bántotta a lelkemet a tudat, hogy nincs mese, végzős médiás osztály lévén így is, úgy is elő kell álljunk valamivel…

Kell egy méltó befejezés, amivel pontot tehetünk az osztály közös sikeres szerepléseinek, színpadi élményeinek a végére.

 

Izgalom

Megindultak az ötletelések, a próbák. Kezdett körvonalazódni, mi lesz, vagy pontosabban, mik is lesznek azok az apró, de jelentőségteljes vagy éppen gigászi gesztusok, amiket meg szeretnénk mutatni magunkból, egyenként s végül közösen is.

 

Katarzis

Mesélhetnék a kalandos, szedett-vedett próbáinkról, Bernát tanár úrról, aki mindig lelkiismeretesen mérgelődött, mikor a próba felén bekódorgó diákokra vetette pillantását… De inkább nem.

Már csak azért sem, mert a végeredmény felülmúlta a várakozásainkat. Egy estére feledésbe merülhettek a gondok, s ami maradt, az nem volt más, mint az önfeledt szórakozás. Eleinte a nézők közt, vagy éppen a pódiumon, hangulatemelő segédmunkásként, majd végül a színpadon, együtt egy nagy és erős közösségként.

Számomra nagyon megható volt ott állni az osztályomban a barátaim közt. Búcsúztunk itt sok mindentől, de az élményektől és a közösen megélt pillanatoktól, úgy érzem, sosem fogunk tudni elszakadni.

Takács Benedek, 12.D

 

 

Mit gondolnak az osztályfőnökök?

Idén először, friss médiás osztályfőnökként kezdtem el a készülést a médiaestre. Az alapötlet Varga tanár úrtól származott; a médiaórákon kidolgozott karaktereket kellett helyzetekbe hozni a gyerekeknek. Elkezdtük kiválasztani a figurákat, jelentkeztek az írók, akik megírták a történetet, rendezők, akik összerakták a színészekkel a jeleneteket. A stáb egyre bővült, végül összeállt két-két színész is a főbb szerepekre. Repkedtek a poénok a próbákon, színészlázadás is történt az egyik jelenetben, aztán találtunk rá egy nyerő változtatást. Végül elkészült a szövegkönyv, de addigra a jelentek egy része már saját lábon állt. Az utolsó két hét igazi hullámvasút volt: minden technikusunk beteg lett, a szombati próbán a díszteremben nem működött a hang, a háttérben kisebb veszekedés is kialakult... Aztán az osztályban lezajlott próbákon minden a helyére került, eljött a hétfő, a keddi és a szerdai műsor... A többi rock and roll.

Vajda Tamás, a 9.D osztályfőnöke

 

„Miénk a színpad! De mit csináljunk? Táncoljunk! Jaj ne, csak táncot ne! Csináljunk kisfilmeket! Ne, azt se! Csináljunk olyat, amiben nem látszunk, így lehetünk bármik!”

Így jött az ötlet az árnyjátékra és a stílusgyakorlatra. Közben kiderül, hogy nagyon is látszanak, és jobban kell játszani, mint azt gondolták. Sok-sok gyakorlás, önmaguk túlszárnyalása, bátor fellépések, arcjátékok, kézjátékok… Ezek jellemezték a próbákat. Majd eljött a kedd, ahol a színpad és a közönség kicsit megrémítette őket. De eljött a szerda is, ahol felszabadultan és mindent beleadva kiléptek önmaguk árnyékából. Taps és felszabadultság. Nem mellesleg egy önálló kiadványt is megjelentettek! Büszke vagyok rájuk!

Illési Luca, a 10.D osztályfőnöke

 

Együtt. Az volt a legvarázslatosabb az egészben, hogy együtt voltunk. Több mint két évig nem lehettünk. És most százötven diák. Ugyanennyi szülő, rokon, barát, tanár. Lent egy gombostűt nem lehetett leejteni. Fönt? A csilláron is lógtak. Nem vettük észre, milyen meleg van a díszteremben, és mennyire nincs odabenn levegő. Nevetés. Taps. Sikongatás. Brávózás. Világosban kezdtük, sötétben fejeztük be. Két, gyönyörű este. Aztán ültünk öten, Blanka és Luca és Bernát és Vajdatom, és mindannyiunkat eltöltött a büszkeség, micsoda osztályaink vannak nekünk. Együtt, együtt.

Varga Sándor, a 11.D osztályfőnöke

 

Lóci játszik. Ez egy zenekar. Tőle éneklünk a Médiasón.

Meg Lóci óriás is lesz. Ez pedig egy vers, jut eszembe a Médiasión.

 

„Nincs szíj, amivel idekötözhetnélek

Nincs történet, amiben elmesélhetnélek

Nincs érték, ami mentén felbecsülhetnélek”

 

Ilyesmikről szól a dal. Meg olyasmikről, hogy „Nincs rend, amibe beletemethetnélek / Nincs pokol, mivel elkeseríthetnélek”…

 

Nincs, nincs, nincs… Sírunk. Nevetünk.

Mennek, el, búcsúzunk, ágyő, négy év, ágyő, ekágé, kicsit még remeg a láb, összeszorul a gyomor, cikázik a szem előre és hátra, hátra és előre, mivolt-milesz? „Nincs fény, amire lépnék / Árnyék, hogy elbújjak”…

 

…és akkor függöny szét, reflektor fel, fürdik az arc, hatvan fényes szembogár, nem cikáz: felfénylik; mosolyog. Itt van, együtt van, jelen van: énekel.

 

„Egy dal van, hogy tőled elbúcsúzzak.”

 

És ott van ebben a dalban minden elmondhatatlan történetünk, a József Attila Színház színpada, a Duna kenunkat ölelő lágy hullámai, a Hargita rengetege, tanórák zsivaja és karanténmagány, szalagavató-csillogás és lelkinap-csendesség… Mi – osztálynévsor helye –, mi, 2018–2022_D. És mi, 2023–24–25_D, mi, kedves közönségünk, mi, szüleink, testvéreink, tanáraink, barátaink. Mi mind ott vagyunk ebben a jelenlétben, ebben a levegőtlen díszteremben, ebben az estébe forduló március végi délutánban.

Magasra emeljük magunkat, egymást, hogy nagy, hogy óriás legyünk.

 

Kedves olvasó, ha eljutottál volna ezekig az érzelgős sorokig…

 

„…most biztos rám szólnál

Hogy a mondat végén úgysem egy pont áll

Ha ezt hallanád, talán csak nevetnél

Hogy még közel sem vagyunk a legvégén…”

 

Nem bizony. Só must go on.

 

Benyhe Bernát, a 12.D osztályfőnöke

 

 

Milyennek látták a vendégeink?

 

Szerintem részben ezért van az iskola: hogy  a tanulás mellett lehetőséget adjon a gyerekeknek az önkifejezésre, a közösséghez tartozás megélésére és kifejezésére. Jó "reklám" az iskolának, hogy a szülők bepillantást nyerhetnek az iskolában folyó munkába: láthatják, hogy pedagógusaink mennyi szerettel és kreativitással valósítják meg nemcsak a médiatagozat elvárásait, hanem az iskola nevelési elveit is. Jó volt látni, ahogy megnyilvánult az osztályfőnökök személyisége az osztályprodukciókban, élő példájaként annak, hogy tanáraink teljes személyiségükkel vesznek rész hivatásuk megélésében, és nem utolsó sorban nem azt keresik, hogy mit kaphatnak, hanem hogy mit adhatnak.

Kisfaludyné Balogh Fruzsina

 

A Médiás est számomra (nézőként) egy olyan energikusan előadott diákprodukció volt, ahol vegytiszta eredeti öltetek láthattak napvilágot, miközben mindenki jól érezte magát. Az előadás közepe felé már úgy átszellemültem, hogy legszívesebben ott helyben felálltam volna, és én is kimentem volna a színpadra előadni! Jó volt így együtt látni az iskola összes médiaosztályát, és tetszett, hogy mindegyikük komolyan gondolva az estét, apait-anyait beleadott.

Tóth Bernadett, 12.C

 

Köszönjük a támogatást, a jelenlétet! Visszatérünk.

 

 

Vissza a(z) médiatagozat oldalraNemzeti ünnepünk, március 15.
hétfő (május 23.)
olasz érettségi
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 10. A osztály
csütörtök (május 26.)
Testnevelés gyakorlati vizsga
hétfő (május 30.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 10. B osztály
június 2-június 3.
Osztálykirándulás
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail