Megemlékezés Szerdahelyi Andorról

2021. szeptember 6.

 

Iskolánk diákjai ma emlékeztek meg a tizenhárom éve elhunyt legendás Cox tanár úrról, akinek munkálkodása során indulhatott újra a rendszerváltás után iskolánk. Az osztályok képviselői meghallgathatták Szerdahelyi Andor tanár úr méltatását (ld. a cikk végén) Gilyén Mátyás tanár úr felolvasásában, majd elhelyezték az iskola koszorúját a lépcsőfordulóban, utána pedig Kisfaludyné Balogh Fruzsina tanárnő adta elő Reményik Sándor: Templom és iskola c. versét (ld. a cikk végén). Rövid megemlékezésünket imával zártuk.

 

 

Megemlékezés Szerdahelyi Andorról

 

„Jön a Kox! Jön a kis Kox!” - kiabáltak benti társaiknak az ajtóban őrt álló diákok, amikor meglátták a folyosó végén megjelenő latintanárt, aki kezében nem egy széndarabot, hanem George Cox Görög mitológiáját hozta. Így vált ez tanári becenévvé, évek múlva fogalommá, évtizedek múlva ikonná.

Ez az apró termetű tanár úr, nevezzük nevén, Szerdahelyi Andor, az I. világháború második évében, 1915. május 23-án született Budapesten, tisztviselői családban. Édesapja a felvidéki vasúttársaságnál teljesített szolgálatot. A gimnáziumot a Ciszterci Rendi Katolikus Szent Imre Gimnáziumban járta ki. Kivételes tehetségének köszönhetően Eötvös-kollégistaként végezte a Pázmány Péter Tudományegyetem latin-görög szakát, közben megtanult olaszul és franciául, sőt ezt követően jogi tanulmányokat is folytatott.

Tanári pályáját a nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnáziumban kezdte 1938-ban. 1943-ban a budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumba helyezték. Az államosítást követően a világi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban nevelte a fiatalokat nyugdíjazásáig, 1975-ig. Néhány tanévet az Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban is tanított. Az ötvenes évek első felében, mivel politikai okokból 1956-ig szaktárgyait nem oktathatta, matematikából is tanári oklevelet szerzett. Emellett idős korára már teológiai diplomával is rendelkezett.

Bár Trianon, a gazdasági válság, a II. világháború pokla, a hadifogság, a szovjet megszállás, az Isten-tagadó diktatúra, a vérbe fojtott 1956-os forradalom és szabadságharc, majd az elhazudott rendszerváltás nemzeti tragédiái kísérték végig küzdelmes életét, ő mégis megtalálta, és másoknak is meg tudta mutatni, hogy mi a helyes.

Tanári hivatását is igen magas színvonalon gyakorolta, és növendékei hálásan szeretették. A fiatal magyar értelmiség több generációja került ki a keze alól. Növendékei az egyházi, tudományos, művészeti, politikai és üzleti élet legkülönbözőbb területein állták meg méltón a helyüket, itthon és külföldön egyaránt. Egykori diákjai ma is őszintén tisztelik. Tanítványai és iskolái sorsát egész haláláig nyomon követte. A végzetteknek rendszeres diáktalálkozókat, a kicsiknek előkészítő foglalkozásokat tartott. Nőtlen ember volt, harmadrendi ferences, így szinte egész életét mások, köztük az elesettek, a hajléktalanok szolgálatának szentelte.

A rendszerváltás után kezdett azon munkálkodni, eredményesen, hogy az Egyetemi Katolikus Gimnázium visszakapja 1948-ban jogtalanul államosított épületét, és újra megkezdhesse működését. Egyszerűen szólva: ha Ő nem hajtja az ügyet, iskolánk ma nem működne itt, vagy talán sehol se.

Kivételes felkészültsége, fáradhatatlan munkássága, rendkívül mély Isten-, ember-, haza- és hivatásszeretete, továbbá végtelen tisztessége és szerénysége ma is példaként állítható mindnyájunk elé! Nem a nagy szavak, hanem a tettek embere volt és – az Isten iránti alázatából fakadóan – kényelmetlenül érezte magát, ha dicsérték.

És sokszor ismerték el munkáját: egyetemi gyémántdiplomával; 2000-ben Virág Benedek-díjjal és emlékéremmel. 2001-ben köztársasági elnöki arany érdemkeresztet, és a II. kerületi önkormányzattól elismerő emlékérmet kapott.

Tizenhárom éve már, hogy 2008. szeptember 6-án reggel, miközben szeretett iskolái szokásos találkozójára készült, az Úr elszólította őt közülünk.

„Non omnis moriar” – azaz Nem halok meg egészen– mondhatja Horatiusszal Bandi bácsi, hiszen amit létrehozott, elindított, amit tett, tovább él. Mert mindez nem csupán emberi törekvés, hanem Isten munkatársaként együtt munkálkodás mindnyájunk igazi Mesterével. Mindezt „Fortiter in re, suaviter in modo”, azaz a dologban határozottan, bátran, ugyanakkor a módban szeretettel, kedvesen - áll a felirat azon a koszorún, melyet az iskola nevében az emléktáblánál most elhelyezünk.

Jóllehet minden nappal beljebb megy Bandi bácsi a feledés erdejébe: egy ideig még látjuk alakját, jellegzetes tartását, amikor az előkészítősöket körülvezette az iskola kertjében, talán mi régi tanárok, évekig emlékszünk még arra, ahogy az ünnepek közeledtével apró ajándékokkal lepett meg minket, de mindnyájan, ha figyelmesen fordulunk e kőbe és bronzba zárt emlék felé, forrásra találhatunk benne: nemcsak egy alázatos és jó kedélyű tanár példaképére, nemcsak arra a fáradhatatlan emberre, akinek iskolánk újraindulását nagyban köszönhetjük, hanem visszanézhet ránk a krisztuskövető ember, aki Istenére rátalált, és akire rátalált az Isten.

Naponta elmentek emléktáblája előtt a lépcsőfordulóban. Szánjunk hazafelé menet néhány percet arra, hogy figyelmesen megnézzük, rákacsintsunk és tisztelettel megálljunk Szerdahelyi Andor bácsi, Cox tanár úr emléke előtt.

 

Isten Veled, Tanár Úr! - Vale, Domine Magister!

 

 

Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 

1925

 

 

IEC2020 – Nemzetközi Eucharisztikus KongresszusVissza a(z) programok oldalraGólyaavatás 2021
hétfő (szeptember 27.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 12. D osztály
SZMK értekezlet
17:30
péntek (október 1.)
Szalagavató az Erkel Színházban
Iskolmise a Szent Anna és Szent Ferenc sebei templomokban
07:30
hétfő (október 4.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 12. E osztály
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail