Szalagtűzés 2020

2020. szeptember 24.

 

A járványhelyzet miatt az idei szalagavató nem a megszokott formában került megrendezésre. Hosszas mérlegelés után csak a végzős diákok és osztályfőnökeik vehettek részt a szalagszentelő szentmisén és az azt követő szalagtűző ünnepségen, amelyet a szülők, barátok és hozzátartozók élő közvetítésben nézhettek. Az esemény mégis emelkedett hangulatban folyt, ebből kaphatnak ízelítőt alább: olvasható Endrédi Józsefné igazgató asszony, valamint Gilyén Mátyás osztályfőnök beszéde, továbbá diákok és szülők utólagos véleménye közül egy csokorra való. A galériában található felvételek megidézik az ünnep hangulatát. Köszönjük a vezetőségnek (Endrédi Józsefné ig., Körmendy Károly igh.), a végzős osztályfőnököknek (Lőkös-Birdal Diána, Andréka Áron, Mészárosné Bohuss Ildikó, Farkas Tamás, Gilyén Mátyás), a segítő tanároknak (Kisfaludyné Balogh Fruzsina, Reischlné Rajzó Zsuzsanna, Devichné Dankházi Blanka, Keszey Balázs, Király Miklós) és a közreműködő diákoknak a fáradozását!

 

 

 

Endrédi Józsefné Igazgató Asszony beszéde:

 

Tisztelt Egybegyűltek! Kedves Domi atya, kollégák és 12-es diákok!

 

Nagy szeretettel köszöntelek Titeket, most veletek jöttünk ünnepelni, értetek imádkoztunk a misén azért, hogy – megkezdve utolsó gimnáziumi éveteket – legyen erőtök, kitartásotok felkészülni az érettségire, a továbbtanulásra. Imádkoztunk azért is, hogy lelkileg is gazdagodjatok még ebben a tanévben, s hogy az év hátralévő részében a társaitokkal töltött napok sok örömet hozzanak számotokra. Én is szeretettel köszöntöm a kedves szülőket, akik csak távolról, esetleg felvételről nézhetik meg gyermekeik életének ezt a különleges eseményét. 

A szalagavatás ünnepségéről azt szoktuk mondani, hogy ez az esemény az iskolától, a felhőtlen diákélettől való búcsúzás első pillanata. A búcsú egy szomorú esemény, melyet más években felvidított az, hogy egy táncos rendezvénnyel volt összehangolva.

Az évfolyam létszámok növekedésével egyre nagyobb, drágább helyszíneket kellett keresni. Idén viszont Ti lényegesen kevesebben vagytok, 115 diáknak fogja osztályfőnöke feltűzni a szalagot, emiatt már sok tanakodás előzte meg a helyszín kiválasztását is. Először egy kisebb sportcsarnokot foglaltunk le, majd a Mátyás templomba terveztük, végül itt a legmeghittebb Szent Anna Templomban kötöttünk ki, ebből is látható, hogy az Úristen – a legnagyobb rendező – ezt a vitás kérdést is megoldotta. Domi atya is utalt rá, hogy milyen jó, hogy most végre Isten házában ünneplünk. Így tehát szűk körben, évfolyamtársaitok és tanáraitok jelenlétében kértük az Úristen segítségét életetek most következő nagyon nehéz szakaszára.

Sokan gondoljátok most azt, hogy „hát nem így terveztük”, mi sem. Higgyétek el, nekünk is rossz látni a szomorúságotokat. Az elmúlt években hozzá voltunk szokva, hogy mindig minden egyre jobb volt, az ország jó gazdaságpolitikájának következtében mindenkinek nőtt a fizetése, sokfelé lehetett utazni, egyre szebb lett az ország, s Budapest különösen a leglátogatottabb turisztikai célponttá fejlődött. Ez a fejlődés az iskolán belül is érezhető volt, megszépültek a termek, szaktantermek, a tornaterem, a folyosók. Közöttetek is vannak, akik minden évben voltak valamilyen különlegesebb iskolai programon, így Bécsben, Erdélyben, lengyelországi, felvidéki, munkácsi testvériskolai látogatáson, angliai nyelviskolában, sítáborban és rengeteg változatos osztálykiránduláson. Nagyon jól, talán túl jól is ment a sorunk. Tavaly ilyenkor, amikor elődjeitek készültek a bálra, már ábrándoztatok, csordultig tele volt a szívetek azzal a vággyal, hogy jövőre Ti is jó korán elkezditek a tánctanulást, hogy majd elkápráztassátok a Titeket szerető, s rátok kíváncsi közönséget.

A világjárvány megjelenése váratlan csapásként ért mindenkit. Idézhetnénk Kölcseyt erről a fordulatról – „Hajh, de bűneink miatt dúlt harag kebledben”. Nem érdemes csatlakozni azokhoz, akik a vírus eredetére adnak tudományos magyarázatokat, vagy másokhoz sem, akik politikai fegyvernek látják. Nem tudjuk mi volt Isten terve ezekkel a változásokkal. Az viszont látható, hogy a járvány megmutatta, mennyire gyorsan megváltozhatnak körülöttünk rossz irányba is a dolgok. Szinte egyik napról a másikra másképp kellett dolgoznunk, másképp élni otthon a családunk körében, másképp kell boltba járni, másképp kell tartani a kapcsolatot szeretteinkkel, barátainkkal. Sajnos a félelem és a bizonytalanság lett rajtunk úrra, s főleg azért is, mert tudjuk, hogy még nincs vége. Most azonban a miértek helyett a hogyanokra kell keresnünk a válaszokat, a problémák boncolgatása helyett a megoldásokat kell megtalálnunk. Vonatkozik ez a szalagtűzésre is. A jelenlegi nehéz helyzetben persze mi, tanárok is hosszan tanakodtunk, de tudtuk, hogy bizonytalan időre elhalasztani ezt a szalagtűzési misét és ceremóniát nem volt értelme. Persze nehéz vigasztaló szavakat mondani, hisz egy gimnazista ezt várta élete legszebb pillanatának. Közhelynek tűnő igazságokat viszont mondhatunk. Megtanuljuk átérezni, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a mi szórakozásunk. Egymásra kell figyelnünk, arra, hogy minél kevesebb veszélyt jelentsünk egymás számára, szüleinknek, nagyszüleinknek. Tartsuk be a védekezés javasolt protokollját, melybe apró kényelmetlenségek, mint maszkviselés, fertőtlenítés és távolságtartás beletartoznak, s nagyobbak is, hogy lemondotok a szórakozásról, összejövetelekről.

Az egészségesen gondolkodó fiatalok földi létünk két legfontosabb dolgában, a pályaválasztás és a párválasztás kérdésében vannak tele célokkal és elképzelésekkel. Ezekben szeretnétek a lehető legjobb előre lépéseket megtenni az elkövetkező években. Ehhez – jogosan – úgy érzitek, hogy most több időt kellene barátaitokkal eltölteni, másrészt a tanulásra is elegendő időt, energiát fordítani. A szórakozóhelyek fokozott bezárása társasági életi lehetőségeiteket most egy kissé leszűkíti. „Ami nem öl meg, az megerősít”, hangzik kicsit keményen egy német filozófus mondata. Rajtatok is múlik tehát, hogy a nehézségek leküzdésében mennyire teszitek oda magatokat. Gondoljunk Madách szavaira, hogy „az élet célja a küzdés maga”. Ezek között a nehezített lehetőségek között is törekedjetek kihozni a legjobbat. Ha most kevesebb lehetőségetek lesz társaságba járni, használjátok ki tanulással az időt. És akkor lehet nálatok a legtöbb nyelvvizsga, legeredményesebb érettségi, legjobb továbbtanulási arányok, a lehetőségek száma még növelhető. A szórakozás majd még pótolható lesz.

Minden évben szép hagyomány, hogy a bálokon meg szoktuk nézni videóitokat, melyek az együtt töltött évek legemlékezetesebb eseményeiről mutatnak be pillanatokat. Ilyenkor döbbenünk rá az idő rohanására. Eszünkbe jut a beiratkozásotok pillanata, amikor ráléptetek arra az Úristen által számotokra kijelölt útra, amelyen 4 illetve 6 év alatt végighaladva kijuttok a „nagybetűs életbe”. Most a videók nélkül is megelevenednek bennünk változatos emlékképek. Rengeteg szeretetteli pillanat, kedves mosoly, segítségadás, lelki programok, kirándulások, a számtalan és eredményes tanulmányi verseny, egyes diákok kiemelkedő eredménye jellemzik az elmúlt éveket.

Hamarosan megkapjátok osztályfőnökeitektől az iskolai címerrel összetűzött szalagot az évszámokkal, ez az előttetek levő szakasz jelképe. Ez mindenki számára jelzi azt, hogy ennek a családias közösségnek vagytok elválaszthatatlanul a tagjai. Az iskola több évszázados múltja, a híres egykori diákok nyomdokain járni azért egyfajta felelősség is. És az évszám figyelmeztet arra is, hogy most van az utolsó lehetőséged, s arra is, hogy most jön a neheze, most kell a legnagyobb kitartás. Márai Sándor szerint: „Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás”, céljaitok kitűzésében ez is elengedhetetlen.

Miközben mindig azt hangsúlyozzuk, hogy mennyire fontos életszakasz következik, két praktikus dolgot azért kiemelnék. A cél legyen eddigi előtanulmányaitok, eredményeitek alapján elérhető. Ha sikerült ilyet választani, akkor is figyeljetek a jó időbeosztásra, hogy ezt tudjátok is teljesíteni. Fogadjátok el ezt a két tanácsot, és mai szóval mondva ne „stresszeljétek” túl magatokat, mert nagyon szeretünk és ezért féltünk is titeket ettől.

Isten segítségére is mindig szükségetek van. Hiába vagyunk cselekvő, tenni akaró, szabad döntéseket hozó emberek, de vannak életünknek olyan pillanatai, amikor az Úrra kell bízni magunkat, álmainkat. Az elmúlt évek alatt mindig éreztük, s Ti is éreztétek, hogy egyedül nem megy, mindig különböző imaformákkal gyűjtünk erőt a folytatásra. Idén sajnos egyelőre az iskolai misék megtartására nincs lehetőség, de reméljük, hogy osztálymisék keretében tudunk együtt az Úrhoz fordulni, erőt gyűjteni.

És persze reméljük, hogy a hátralevő időszak a komoly tanuláson kívül még sok vidám órát is fog hozni. A középiskolás kor sokszor életre szóló baráti kapcsolatai, a tanáraitokkal lefolytatott tanulságos, baráti beszélgetések még sok örömet tartogatnak számotokra. Kívánom, hogy a hátralévő hónapokban ezekre is jusson idő, mert ezek is halaszthatatlanok, pótolhatatlanok. Mi az iskolai tanulást nagyon értékesnek, fontosnak tartjuk, ahol diáktársaitokkal és tanáraitokkal folyamatosan együtt lehettek, ezért igyekszünk mindent megtenni a fertőzés megállítására és folyamatosan imádkozunk mindig azért, hogy a tanévben ne kelljen leállni, s áttérni a távoktatásra. Ugyanakkor hozzáteszem azt is, hogy az előttetek járó évfolyam, az iskolabezárási sokkhatásból felocsúdva jól használta ki a bezártságot és minden időt a tanulásra fordítva szép érettségi és felvételi eredményeketért el. Szeretnénk, ha Ti mindennapos bejárással, komoly erőfeszítésekkel érnétek el ugyanilyen, sőt még szebb eredményeket. És meg kell tanulnunk az Úristentől a nehézségeket is elfogadni, ez is az élet velejárója. Madách ezt így fogalmazza meg: „Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás, Keresni mindig a jót a szépet, s meg nem találni, ez az élet.” Mi azért Madáchnál optimistábban várjuk, hogy még rátaláljunk sok szépre és jóra.

Befejezésül ismét a szülőkhöz szólok, kiemelten hálával tartozunk azért, hogy anyagi és lelki támogatást nyújtottak gyermekeiknek. Az elkövetkező időkben nekik még nagy szükségük lesz a további támogatásukra. Isten áldja meg Önöket és családjaikat és adjon erőt a nehézségek elviseléséhez, s segítsen meglátni ezekben a keresztekben a szerető Isten ajándékát.

 

 

Gilyén Mátyás tanár úr beszéde:

 

Kedves Végzős Diákok, jelen lévők és otthon maradtak!

 

            Szalagszentelő szentmisére, szalagtűző ünnepségre gyűltünk egybe – olvasom a meghívón –, de mit is jelenthet számunkra ez az ünnep, ez a csonka szalagavató?

Elgondolkodtató a „szalagavató” elnevezés: egy összetett szó, szalag + avató. Mire való a szalag, minek a jelképe? Már rögtön a születésünkkor szalagot kapunk, karszalagot, amelyre ráírják a nevünket, édesanyánk nevét és a születésünk időpontját, ez is jelzi, hogy egy családhoz tartozunk. A nagyobb lányok haját szalaggal szokták díszíteni, hogy még csinosabbak legyenek, de ez egyben azt is jelzi, hogy még eladósorban vannak. Az iskolai megemlékezések alkalmával szalaggal átkötött koszorút helyezünk az emléktáblákhoz, ez a szalag tiszteletadásunk jele. Ballagáskor szalagot kötünk az iskolazászlóra búcsúzásunk jeleként. Az új középületek átadásakor nemzetiszín szalagot szoktak ünnepélyesen elvágni, ez a szalag azt jelzi, hogy az épület az egész nemzeté. Közeli rokonunk halálakor a ruhánkon fekete szalag jelzi gyászunkat.

            Kit vagy mit szoktunk avatni, minek a jele az avatás? Mikor ide kerültetek, pár hét elteltével gólya-avatásban volt részetek, ezzel fogadtak be idősebb diáktársaitok. Minden évben augusztus 20-án tisztavatást szoktak rendezni az Országház előtt, ezzel kezdik meg szolgálatukat a katonatisztek. Amikor elkészül végre egy családi ház, házavatót tartanak örömükben az emberek. Amikor vértanúhalált hal valaki, szentté avatják, hogy példaként állítsák a többi keresztény elé.

A böjt a vallásos ember számára lemondás egy kedves, fontos dologról azzal a céllal, hogy egy még fontosabbra tudjon figyelni. A jelenlegi helyzet sok lemondással jár számunkra is: nincs évfolyamkeringő ezer vendég előtt, nincsenek báli ruhák, nincsenek osztálytáncok, bemutatkozó kisfilmek, nincs tánc a büszke apákkal, fénykép a boldog anyákkal, nincs palotás, nincs néptánc, nincs after se, és még a Mátyás templomba se mehettünk. Sok fájó lemondás, amelyek java része nem önkéntes, de megfelelő lelkülettel ráirányíthatja figyelmünket a még fontosabb dolgokra, a lényegre!

            A szalag jelkép, az avatás jel, de nem ezek a fontosak, hanem amit jelölnek! Az imént feltűztük rátok az iskola jelvényét körülvevő szalagot. Ez a szalag, rajta az „alma mater” és az évszám jelzi, hogy ide jártatok, és hogy mi, EKG-sok, diákok és tanárok összetartozunk. Ez a szalag még szebbé tesz Titeket és jelzi, hogy már eladósorba kerültetek, nemsokára máshol folytatjátok a tanulást. Ez a szalag a tiszteletünket fejezi ki felétek. Ez a szalag a búcsúzás évének kezdetét is jelenti. Ez a szalag figyelmeztet, hogy másokért, egy egész nemzetért kell építenetek tudásotok épületét, mint egykori diáktársatok, Semmelweis Ignác, az anyák megmentője, a kézmosás feltalálója tette. És ez a szalag egy kicsit a szomorúságunk jele is, hogy nemsokára elmentek.

            Ezzel a szalaggal már nem gólyákká, hanem leendő felnőttekké avattunk Tieteket. Ez a szalaggal történő avatás emlékeztessen Benneteket iskolánk egykori növendékeire, Nagysándor József és Török Ignác honvéd tábornokokra, akik elmenekülhettek volna az aradi kivégzés elől, de inkább vállalták a halált is hazájukért. Ezzel a szalaggal örömünkben avattunk fel Benneteket, mert mindjárt elkészültök/felkészültök az Életre. Ez a szalag az iskolajelvényt övezi, amelyen az alapító Széchenyi György címerét láthatjátok: a Szentlélek Úristent jelképező galamb juttassa mindig eszetekbe, hogy a legfontosabb hivatástok az, hogy szentekké váljatok!

Kedves Végzősök! Mit is jelenthet számunkra ez az ünnep, ez a csonka, ám mégis valódi szalagavató? Legyen ez a szalag számotokra a valahová tartozás, az új utakra készülés, a tisztelet, a búcsú, a tanulás és a gyász szalagja, amellyel felnőtté, magyarrá, elkészültté, s egykor talán majd szentté is avatnak Titeket! Viseljétek méltón ezt a szalagot!

Isten áldjon Benneteket!

 

Diákok utólagos véleményei:

 

„Kis szomorúsággal ötvözött boldogság, meghatódottság és büszkeség kavarogtak bennem, hálás vagyok, hogy ha nem is a megszokott módon, de sikerült megtartani az ünnepséget, így együtt. A helyzethez viszonyítva a maximumot kaptuk. Boldogan fogok visszaemlékezni erre a napra!” T.E.

„Nagyon meghitt pillanat volt, az eszembe jutott az osztállyal és Tanár úrral töltött 5-6 év, amire boldogan gondolok vissza. Látni, kik voltunk és kik lettünk.” K.M.

„Sok szomorúság volt bennem, mikor megtudtuk, hogy nem lesz szalagavató bálunk, ugyanakkor egy emlékezetes szalagtűző ünnepséget kaptunk helyette, amiért hálásak lehetünk, a körülményekhez képest egy gyönyörű ünnepség adatott nekünk.” D.P.

„Nagyon családias és megható volt.” G.P.

„Nekem boldogság és szomorúság is volt ez a szalagtűzés, de főleg büszkeség.” H.Cs.

„Nem tudom, mit lehetne erre mondani, senki se így képzelte el ezt a napot. És ezen a jeles napon senkiben sem kellene felmerülnie semmiféle keserűségnek. De vannak olyan helyzetek az életben, amikor ezek csak egyszerűen így alakulnak. De volt, ami ellensúlyozta ezt az érzést: Mi együtt! Ott ültünk, sírtunk, és nevettünk. Köszönet ezért a társaságért és a közös örömteli pillanatokért.” T.A.

„Jó, hogy a szülők is tudták online követni. Családiasra sikerült így, hogy kevesen voltunk.” M.G.

„Tetszett, hogy mi voltunk a középpontban. Megható volt.” R.K.

„Fura magyarként ráébrednem, hogy nemzetemnek az ünnep sokszor a gyászt jelenti… Természetesen nem mondanám a szalagtűzésemet gyászünnepnek, mégis a nap, amit a legjobban vártam a gimis éveimben, nagyrészt szomorúságot ébreszt bennem… Hálás vagyok az iskolának, amiért nem hagyott üres kézzel, és valamit azért kaphattam a szalagavatóból, és kifejezetten köszönöm Gilyén tanárúr beszédét és azt, hogy az osztályfőnökeink foggal, körömmel harcoltak a helyzetből kihozható legjobbért (amit meg is kaptunk)! Nem lehet szépíteni a helyzeten és nem is kell, mi ezt így kaptuk és így volt szép… fájó, ugyanakkor szép emlékeket!” Gy.Á.

„Megható volt, sokáig fogjuk még emlegetni. Tetszik a maszk.” F.O.

”Ünnepeltünk, de csendesen. Évek múlva is furcsa lesz, hogy a báli élmény nekünk kimaradt, helyette mégis kaptunk valamit. Valami egészen mást, de jót. Ami az ürességet megtöltötte könnyekkel és nevetéssel. Ez pedig mi magunk vagyunk, hogy ott, akkor együtt lehettünk. Köszönöm, hogy az iskola mindezt megtette értünk. Köszönöm Gilyén tanár úr szavait. Hálás vagyok, hogy az osztályfőnökeim küzdöttek értünk és hálás vagyok, hogy az osztályommal tettük szebbé ezt a napot. Mert ez ilyen volt, de a miénk marad.” P.A.

„Nagyon szép és megható volt.” Sz.A.

„Számomra meglepően megható volt és úgy gondolom, hogy mindent, amit a szervezés módjából ki lehetett hozni, azt ki is hozták a szervező Tanárok. Kifejezetten megható volt Gilyén Tanár Úr beszéde is. A családommal az ünnepség után elmentünk ebédelni, így a családi részét is meg tudtuk tartani az eseménynek.” H.Á.

 

 

Egy szülői levél:

 

Kedves Igazgató Asszony! Drága Marika néni!

 

 

Remélem, levelem jó egészségben találja!

Engedje meg, hogy a közepébe vágjak! Sajnáljuk, hogy nem volt táncos mulatság... Amit azonban még ennél is sokkal jobban sajnálok, hogy fiunk avatóját megelőzően – a saját szalagavatómat is beleértve – nem éreztem át, valójában mit is jelent ez az ünnep. Gilyén Tanár Úr tökéletesen megvilágította. Ezúton köszönöm Neki, Önöknek, az egész Tanári Karnak, hogy volt elég bátorságuk és előrelátásuk felvállalni a táncos mulatozás törlését, szembe nézni ezáltal a csalódott szülőkkel, “bosszankodó” diákokkal.

Igazgató Asszony kedves intelmei, féltő gondoskodása, Domi atya lelki vezetése örökre beleívódtak az emlékek sorába. Nagyon szerencsés ez az évfolyam, hogy Isten házából indulva vághatnak neki a nagy megmérettetésnek. Köszönöm, hogy az Önök segítségével egy Hitében megerősített, Alma Materére büszke avatott édesanyja lehetek!

 

Egész „Nagy Családunk” nevében őszinte szeretettel:

RR

 

Aki egész vagyonát az EKG-ra hagyta!Vissza a(z) programok oldalraSzerdahelyi Andor (Cox) tanár úrra emlékeztünk
szerda (október 21.)
Megemlékezés az 1956-os forradalomról (ünneplő)
csütörtök (október 22.)
Az őszi szünetet megelőző utolsó tanítási nap
péntek (október 23.)
Nemzeti ünnep
október 26-november 1.
Őszi szünet
hétfő (november 2.)
Az őszi szünetet követő első tanítási nap
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail